Szia, szeretettel üdvözöllek! Favaron Jenny vagyok, 32 éves, a Slowdoggos megálmodója. Jelenleg Budapesten, a III. kerületben élek a férjemmel és 10 éves, örökbefogadott kutyusunkkal, Lénával. A kutyák gyerekkorom óta az életem meghatározó részei. Mindig is volt családi kutyusunk, így együtt nőttem fel velük, babakocsis koromban is volt, hogy ők „vigyáztak” rám. A kutyákkal való kapcsolatomat, a gondoskodásról alkotott képemet és végül a szakmai utamat is alapvetően meghatározta Blacky kutyusom, aki 10 éves koromtól kezdve 19 és fél éven át kísért és terelgetett engem. Idős korában egyre több támogatásra volt szüksége, ezért vele együtt én is folyamatosan tanultam az alkalmazkodásról, a türelemről, a hosszú távú gondoskodásról és arról, hogyan tudunk valóban jelen lenni egy kutya mellett, életének minden szakaszában. Blacky időskori nehézségei és fizioterápiás kezelései vezettek el a kutya fizioterápia világához. 16 éves korában, az ő kezelései során találkoztam ezzel a területtel és akkor szerettem bele igazán ebbe a szakmába. Másfél évig Dél-Olaszországban, Porto Cesareo-ban éltem a férjemmel és két kutyusunkkal, Blackyvel és Lénával. Végül azért költöztünk vissza Magyarországra, hogy elvégezhessem a kutya fizioterapeuta képzést. Ezt követően a Láthatatlan Póráz Módszer kutyaoktatói képzésében folytattam a tanulást, amely egy rendkívül fontos szemléletet, ezáltal szemüveget és szakmai irányt adott számomra. Annak ellenére, hogy mindig is voltak családi kutyusaink, nem éreztem tisztának, teljesnek a kutyusainkkal való kommunikációmat. Bármilyen felmerülő nehézség esetén elbizonytalanodtam, frusztrált lettem, mert úgy éreztem, nincs a kezemben egy eszköztár, megoldókulcs. Ez általában hozott magával egyfajta szégyenérzetet is. Az évek során több módszerrel, oktatóval, tanulási formával megismerkedtem, azonban egyik mellett sem tudtam elköteleződni. Utólag látom, hogy volt egy olyan érzés is bennem, hogy a kutyusom tanítása és feltétel nélküli szeretet nem tud megférni egymás mellett. A Láthatatlan Póráz Módszer megismerésével megértettem, hogy tanulás oltárán nemhogy nem kell feláldoznom a kutyám iránt érzett szeretetemet, hanem még építhetem is a közös tanulással a kapcsolatunkat. Fájó szívvel és bűntudattal gondoltam korábbi kutyusaimra már az oktatóképzés első alkalmát követően, hogy ezt a fajta kapcsolódást velük már nem élhetem meg. A Slowdoggos eredetileg a saját kutyáim történetének elmesélése céljából született. Ma azonban már nemcsak róluk szól: szeretném mindazt a tapasztalatot, tudást és érzékenységet más gazdi-kutya párosok támogatásában is továbbadni, amelyet a kutyáim mellett és a képzéseim során kaptam. Léna örökbefogadásakor, 2021-ben, legfőképpen információhiány miatt teljesen vakon vállaltuk őt, epilepsziás és valószínűleg munkavonalas német juhászkutya keverékként, az akkor 16 éves Blacky mellé. Amíg nem találkoztam a módszerrel, sajnos nem tudtam Lénának megfelelő energiát és időt szentelni és ez okozott kisebb-nagyobb nehézségeket mindennapjainkban. A saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen jelentősége van a hosszú távú gondoskodásnak, az alkalmazkodásnak és annak, hogy mindig az előttünk álló kutya egyéni szükségleteit lássuk. A szakmai tudás mellett ezért számomra az empátia, a türelem, a figyelmes jelenlét és a kutya-gazdi kapcsolat tisztelete is meghatározó.